Másnap vasárnap volt. Katolikus lévén, ez a nap nekem szentmisével kezdődött. A közelünkben volt egy templom -ez azért Rómában nem meglepő :) - már előző nap megnéztem, hogy reggel 7-kor van mise. Az útitársam nem katolikus, így ő jót aludt még, amíg én misén voltam. Egy gyönyörű templomban voltam, sajnos a fotók nem sikerültek jól, de azért megmutatom.
Vacsora után hazafelé indultunk, másnap még sok látnivaló várt ránk, a Trevi-kúttal kezdődően. Nem siettünk, kicsit kitértünk erre-arra, ahol valami érdekeset láttunk és csak körülbelül követtük a szállásunk felé vezető utat. Ennek köszönhetően véletlenül már aznap este "belebotlottunk" a Trevi-kútba. Ha már ott voltunk, persze nem bántuk. Így kivilágítva különösen szép volt. Ami meglepő volt, hogy milyen pici tér veszi körül. És ezen a pici téren így szombat este ott tolongott a fél világ! Hihetetlenül sok ember, igazi Babilon, a világ minden tájáról. A legendát mindenki ismeri, miszerint aki pénzt dob a Trevi-kútba, az visszatér Rómába. A kötelező pénzdobálást mi is letudtuk és bár babonákban nem hiszek, remélem, igaznak bizonyul a legenda!
Aztán másnap reggel azért természetesen nem mentünk másfelé, így nappali fényben is megcsodálhattuk.
Aki Rómában jár, nem hagyhatja ki a Spanyol lépcsőt. De az sem, aki szereti a tömeget. Ennyi embert, ekkora helyre bezsúfolva sosem láttam még. A lépcsőt magát én valahogy nagyobbnak képzeltem, de így is tetszett, mindenképpen ücsörögnünk kellett rajta egy kicsit :) Fentről a lépcsőről ismét csak az ember-rengeteget láthattuk. A tömeggel kifelé sodortatva magunkat, kerestünk egy trattoriát (nem kell nagyon keresni, lépten nyomon beléjük botlik az ember) és elfogyasztottunk egy-egy pizzát.
Az Angyalvár után megint metróztunk egyet. A Piazza del Popolora érkeztünk. Ezen a téren lenyűgözött a két, szinte teljesen egyforma templom. Beültünk itt egy kis kávézóba egy capuccinora és egy jókora pohár ásványvízre és onnan szemléltük a tér életét. Nagy volt a nyüzsgés, utcai mutatványosok, bohócok, pantomimesek szórakoztatták a nem kis létszámú turistasereget. Középen itt is egy obeliszk található, amit még Augustus császár hozatott Rómába. A két templom között és mellettük háromfelé ágaznak az utcák, jellegzetes a látvány: motorok, robogók minden mennyiségben. Az egyik kis utcán elindultunk a tömeggel Spanyol lépcső felé.
Kicsit nehéz volt elszakadni a Szent Péter tértől, de még sok látnivaló várt ránk. Elsőnek mindjárt az Angyalvár. Körbejártuk, megcsodáltuk, a parkban rájöttünk, milyen szomjasak vagyunk és fejenként leöntöttünk a torkunkon majdnem egy liter folyadékot. Eredeti terveink szerint az Angyalvárat csak kívülről néztük volna meg, de mivel kimaradtak a Vatikáni Múzeumok, így belefért az időbe, hogy bemenjünk és nem bántuk meg! Érdekes, izgalmas és a kilátás
... a második képen megmutatom.
A Bazilika altemplomából kiérve végre igazán szemügyre vettük a Szent Péter teret is, lévén, hogy érkezéskor oldalról jöttünk. Kifelé a kapuban egy pillanatra megálltam, egy Svájci Gárdista máris ott termett, hogy továbbtereljen. Érdekes volt őt is megfigyelni. A nagy darab férfi színes egyenruhában, igazán impozáns látványt nyújtott. A népszerű nézet az, hogy a Gárda egyenruháját maga Michelangelo tervezte és az a mai napig nem változott. Kicsit utánanéztem és megállapítottam, hogy valójában nem sokat tudnak az egyenruha eredetéről, de jelenlegi formáját az 1910-es években nyerte el. Mindenesetre nem megszokott látvány. A Szent Péter tér Bernini munkáját dicséri. Az elipszis alakú téren középen egy egyiptomi obeliszk áll, mellette kétoldalt szökőkút. Az obeliszk és a szökőkutak között egy-egy sötétebb kő található, amire ha ráállunk, a négyes oszlopsor helyén egyetlen oszlopsort látunk! Megkerestük a Vatikáni Postát és feladtuk a képeslapokat.
