Római hétvége

Péntek délután fogtuk a térképet és a nyakunkba vettük a várost. Ami rögtön lenyűgözött, az az volt, hogy lépten-nyomon valami láthatóan nagyon régibe botlottunk. A legtöbb esetben fogalmunk sem volt, mit látunk, de a hangulata fantasztikus volt! Olyan érzés volt, mintha egy történelmi film díszletei között sétálnánk. Az aznapi terv a Forum és a Colosseum meglátogatása volt. Róma üdvözlésképpen meglepett minket egy kiadós, de rövid esővel, így rögtön kipróbáltunk egy szendicsbárt is, ahová bemenekültünk. Mire jóllaktunk, az eső is elállt, sőt percek alatt minden fel is száradt. Már látszott a távolban a Colosseum, amikor újabb csodába botlottunk: a Piazza Veneziára értünk a Vittorio Emmanuelle emlékműhöz.

 A Forum ezután tárult a szemünk elé. Na itt voltunk csak igazán egy történelmi film díszletei között!

 A Forumról röviden írni nem hiszem, hogy lehet, szerintem egy teljes blogra való olvasnivalót össze lehetne hozni belőle. (Talán egyszer megcsinálom:) )

Péntek dél körül indult a gépünk. Még időnk sem volt élvezni az utazást -jobban mondva nekem nem jutott erre időm, mert az útitársam félve markolta a karfát egész úton :) -, már szálltunk is le. Egy megjegyzés azoknak, akik szintén repülővel mennek: a horvát tengerpart csodálatos felülről!

A Fiumicino reptérről nem túl bonyolult dolog a városba jutni, a Leonardo express bevisz a Termini pályudvarra egy fél óra alatt. Térkép kézbe, szálláskeresés. A szállásunk egy diákszálló, nem volt messze a pályaudvartól, de mivel a Termini nem kicsi, természetesen nekünk sikerült az ellenkező oldalon kijönni, ráadásul elég hátul, így -mivel tartottunk tőle, hogy ha újra bemegyünk, csak kevergés lesz belőle- röpke negyed órás körbesétálás után bevethettük magunkat a környező utcákba. Innen már könnyen megtaláltuk a Hostel Andrew-t. Mázlink volt, kétágyas szobába kerültünk. Szép tiszta, egyszerű kis szálló, de nem sokáig foglalkoztunk vele. A csomagok az ágyak mellett landoltak és már indultunk is várost nézni.

Tavasz volt. Nézelődtem vágyakozva a különböző fapados légitársaságok honlapján. A jegyárakat is böngésztem, különböző városokba, különböző időpontokra, minden különösebb cél nélkül. Aztán jött az elhatározás: ha csak egy hétvégére is, de ki kell szakadnom a hétköznapokból és el kell mennem végre Rómába, olyan régóta szeretném látni.

A gondolatot tett követte: kihirdettem a baráti körömben, hogy útitársat keresek. Olyat, aki nem sörözni-borozni, de nem is tengerparton heverészni szeretne, hanem LÁTNI. Látni mindent, ami máshol nincs, menni-menni, megnézni mindent, sok-sok fényképet készíteni és majd itthon pihenni.

Az útitárs hamar meglett, jött a repülőjegyfoglalás, szálláskeresés. Erről majd később írok, ha az ember elég rugalmas, nem is kell olyan sok pénzt áldozni egy ilyen hétvégére. Egy szép júniusi pénteken végül elindultunk Rómába. Nem volt sok időnk, kedden már mindkettőnknek dolgozni kellett.